Lovári nyelvtanulás a gyakorlatban

Harminc éve megalkotott írásbeliség, nem létező tankönyv, hanganyag és nyelvtanár-képzés. Ezekkel a nehézségekkel kell szembenézni annak, aki cigány nyelvet oktat. De megéri, a tanítványok megismerkedhetnek egy másik kultúrával, másik világgal, még akkor is ha sokan csak a könnyen megszerezhető nyelvvizsga lehetőségét látják a lovári tanulásában.

A lovári nyelvhez (és a vele sokszor „egy kosárban” emlegetett eszperantóhoz) hozzátapadt a nagyvárosi legenda, miszerint olyanok tanulják, akiknek nagyon gyorsan szükségük van egy nyelvvizsgára, jellemzően azért, hogy kezükbe vehessék a diplomájukat. A „rege” esetleg még kiegészül azzal, hogy két-három hónapnyi tanulással lehetséges elérni középfokú szintet. Ez reménykeltően hangozhat egyesek számára, de (sajnos vagy nem sajnos) nem igaz. A cigány nyelvnek ugyanúgy megvan a maga grammatikai része, mint bármelyik másik nyelvnek, illetve ehhez a nyelvvizsgához is be kell biflázni azt a szókincset, amivel a vizsgázó kifejezheti magát „középfokon”. Ennek ellenére (vagy ezzel együtt) érdemes lehet belevágni, hiszen a cigány (vagy bármelyik idegen) nyelv elsajátítása karöltve jár a kultúra, a hagyományok és szokások megismerésével, kicsit patetikusan szólva: „hidakat építhetünk” vele.

„Tankönyv nem volt, a hanganyagokat angolból fordítottam le lovárira.”

Lakatos Szabinától, a Lovári Alba Nyelvstúdió tanárától és alapítójától tudom meg, hogy a „lovári nyelv” tulajdonképpen nem létezik, pontosabban ez nem nyelv, hanem a romani egy dialektusa. A Magyarországon elő cigányságnak három nagy csoportja van, a romungró cigányoknak már nincs saját nyelvük, ők magyarul beszélnek. A dél-dunántúli, ormánsági beások az archaikus román nyelv egy változatát használják. „A legnagyobb magyarországi cigány csoport, az oláh cigányok által használt lovári a romani nyelv egy dialektusa. A romani nyelv a szanszkrithoz áll közel, számos elem megegyezik a hindi és az észak-indiai rokonnyelvekkel. Számos dialektusa van, régiónként változik. A lovárit Magyarországon kívül Lengyelországban, Romániában és Oroszországban beszélik. Nyilván vannak dialektusbeli különbségek, alapvetően megértjük egymást, de vettünk át jövevényszavakat az adott ország nyelvéből.” A évszázadokon keresztül vándorló életmódot folytatott nép kultúráján, nyelvén nyomot hagyott az, hogy mindig másokkal kerültek kapcsolatba. Szabina egyik tanítványát, a filmiparban dolgozó Andrást – többek között – ez „érintette meg” a lovári elsajátítása során. „A szavakban, a nyelvtanban fel lehet fedezni a nyelv útját. Én a Csallóközben születtem, ismertem már fel szlovák nyomokat, egy román kollégám román szavakra csodálkozott rá a lováriban. Aki érdeklődik a nyelvek iránt, annak igazi csemege lehet egy hosszú ideig nem letelepedett nép nyelvének az alakulása.”

Lakatos Szabina szomorú tapasztalata szerint, akármennyi izgalmat is tartogat a cigány nyelv, egyre kevesebben beszélik. Ő maga egy Székesfehérvár melletti faluban nőtt fel, tízen voltak testvérek, otthon cigányul beszéltek, magyarul az általános iskolában tanult meg. A középiskolát Pécsett, a Gandhi Gimnáziumban végezte el, innen Szegedre, a bölcsészkar történelem tanári szakjára vezettet az út. „Egyetem alatt készíttetem fel csoporttársakat lovári nyelvvizsgára. Ők nyelvtanfolyamra jártak, és tudták, hogy nekem ez az anyanyelvem, megkértek, hogy segítsek a tanulásban.” A diploma megszerzése után Szabina hazaköltözött, és tanítani kezdett – de nem történelmet, hanem lovári nyelvet. „A Kodolányi Főiskola Idegen Nyelvi és Továbbképzési Központjába lovári nyelvtanárt kerestek. Jelentkeztem, behívtak meghallgatásra, egy hét múlva már indult az első csoport.”

Lovári nyelv óra a pécsi Gandhi Gimnáziumban (Képünk illusztráció – Fotó: MTI / Sóki Tamás)

Elsőre talán nagyon egyszerűnek és magától értetendőnek hangzik: egy cigány anyanyelvű ember minden bizonnyal könnyűszerrel meg tud másokat is tanítani a nyelvre. A valóság ennél sokkal összetettebb. Más egy nyelvet beszélni, és más egy nyelvet rendszerezni, rendszerben látni, szabályok közé szorítani, és a szabályokat ismertetni. Ráadásul a cigány nyelv jelenleg sok tekintetben abban a helyzetben van, mint a magyar nyelv a nyelvújítás idejében. A lovári írásbelisége, rendszerezése egészen új dolog, csak a közelmúltban történt meg. A ma már nyugdíjas korú költő és műfordító, Nagy Gusztáv ültette át az Ember tragédiáját romani nyelvre, a nemrég elhunyt Choli Daróczi József készítette el az első románi-magyar szótárt, illetve az ő nevéhez fűződik az első Biblia-fordítás. Az írott forrásokat nélkülöző nyelv hivatalos ABC-je az első szótár elkészítésekor alakult ki, ennek pedig mindössze harminc-harmincöt éve. Szabina sem lovári nyelvtanárként végzett, hiszen ilyen képzés nem létezik, így az első időszakban nem csak a tanítványoknak, hanem neki magának is keményen tanulnia, fejlődnie kellett. „Velük együtt tanultam meg, hogy miképp kell felépíteni egy órát. Ha valaki mondjuk angolt vagy németet tanít, akkor rengeteg eszköz áll a rendelkezésére: könyv, munkafüzet, digitális tartalmak. Nekem autodidakta módon kellett felkészülnöm az óráimra. Saját feladatlapokat, jegyzeteket, hanganyagokat kellett készítenie. Angol hanganyagokat fordítottam le lovárira, ahhoz készítettem saját feladatokat.”

Annak idején, a Gandhi Gimnáziumban kötelező volt választani egy cigány nyelvet, vagy a lovárit vagy a beást. Szabina – saját szavaival élve „a könnyebbik utat választotta”, a lovári mellette döntött. Hiába a volt ez az anyanyelve, egy csomó új dolgot tanult, új dolgokkal szembesült. „Az ember nyilván nem úgy tanítja otthon a gyerekét beszélni, hogy akkor mást ezt eszközhatározós esetben mondtad. Amikor mi elkezdtük a lovárit tanulni középiskolában, akkor végigvettük a grammatikát.” A nyelv szerkezetéről, a nyelvtanról tanult ismeretek nagyon fontossá váltak a tanítás évei alatt. Szabinának rá kellett jönnie, hogy aki látszólag a cigány nyelv grammatikájával küzd, az valójában a saját anyanyelvével folytat viaskodást. „Akik eljutnak a nyelvtanfolyamomra, azok jellemzően túl vannak már egy vagy több sikertelen nyelvvizsgán, mondjuk angolból vagy németből. Kudarcokba, akadályokba ütköztek. A saját tapasztalatom az, hogy magában a magyar nyelv nyelvtanában vannak fehér foltok náluk. Idegen nyelven sem fogják érteni például, hogy mi a részes és a birtokos eset között a különbség, ha ezzel magyarul sincsenek tisztában. Sokan mintha a kályhától indulnának el, és ezzel még senki nem szembesítette őket. Voltak hallgatóim, akik a lovári után újból nekiültek az angol vagy a német nyelvnek. Mesélték, hogy a nyelvtan megértése után már az is könnyebben ment nekik.”

A könnyű és gyors nyelvvizsga legendája

A közhiedelemmel ellentétben a romani (lovári) nyelv nem könnyű, azok a csalogató hirdetések, amelyek pár hónap vagy akár pár hét alatt középfokú nyelvvizsgát ígérnek, nagyjából annyira komolyan vehetőek, mint azok a fogyókúrástabletta-reklámok, amik esküsznek arra, hogy két hét alatt tíz kilót lehet fogyni használatukkal. „A legelején elmondom, hogy ezt is ugyanúgy tanulni kell, mint bármelyik másik nyelvet – szögezi le Szabina. – Itt sem elég az, ha valaki részt vesz az órán, otthon is le kell ülni, elő kell venni a könyvet. Én harminc százalékot tudok beleadni, hogy meglegyen a középfokú, a tanulónak kell a másik hetvenet. Van, aki sóhajtozik, mert azt hallotta, hogy itt nincs nyelvtan. Pedig természetesen van, ez egy élő nyelv, itt ragoznak.” Helga, Szabina egyik tanítvány megerősíti a szavakat. „Nem is értem, miért gondolják emberek, hogy három-négy hónap alatt le lehet tenni a középfokút. Ennyi idő alatt szerintem alapfokon sem lehet megtanulni egy nyelvet. Nem olyan egyszerű. Például a lováriban különböző névelők tartoznak a főnevekhez, ezek határozzák meg a ragokat, ugyanúgy, min a németben. Ha nem tudod a névelőt, akkor lőttek mindennek.”

Hogy árnyaljuk a képet: romani nyelv lovári dialaktusa valamivel könnyebb, mint sok más nyelv, a grammatikája nagyon következetes, a szókészlet elsajátítását pedig könnyíti, hogy rengeteg a magyar nyelvből átvett jövevényszó. „A szókincse könnyebb. A nyelvtani rész logikus – meséli Szabina. – Az angolban tizenkét igeidő van, a cigányban van jelen és múlt. Ezekhez már csak egy-egy hangocskát, betűt kell hozzáadni, így képződik a jövő idő, a feltételes mód, a feltételes múlt. A cigány nyelvben az össze létező eset a tárgyeseten alapszik. Kell egy szilárd alap, erre épül rá minden, onnantól kezdve már könnyű elsajátítani a többit. Rendhagyó dolgok nincsenek, olyan az egész, mint a kétszer kettő.” A kamionsofőrként dolgozó László azt mondja, „kellemes” volt a nyelvtanulás, hiszen nem találkozott annyi ismeretlen szóval, mint az angolórák során. Helga kiemeli, hogy a magyar-cigány szótár jóval vékonyabb, mint az általa régebben sokat forgatott német. „Egyesek szavak nem léteznek a lováriban, például a balesetre és a veszélyre nincs kifejezésük.”

Szabina tanárként és fordítóként talán még többször ütközik bele a szókészlet adta lehetőségek határiba. „A hivatali ügyintézés során használt szavak egy nagy része nem létezik. Időnként tolmácsolok a Bevándorlási Hivatalnak, ha le kell fordítani egy jogszabályt, akkor vagy körbeírok kifejezéseket, vagy jövevényszavakká alakítom. Az Oktatási Hivatalnál tagja vagyok a közép és az emelt szintű érettségi tételeit előkészítő bizottságnak. Mindig az angolhoz próbálom viszonyítani a feladatokat, hiszen minden nyelv egyenértékű. De néha magamon veszem észre, hogy hajlamos vagyok kvázi megerőszakolni a nyelvet, hiszen olyan dolgok kerülnek elő, amire a lováriban nem létezik kifejezés.” Mindezzel együtt a középszintű nyelvtudás eléréséhez legalább nyolc-kilenc hónap tanulás szükséges. Helga fél év alatt szerezte meg a középfokú nyelvvizsgát viszont, ez a hat hónap nagyon intenzív tanulással ment el, napi szinten forgatta a szótárat és a nyelvi anyagokat. László jelenleg B2-es szinten beszél, ő egy év alatt érte el ezt a szintet.

A lovárihoz kapcsolódó közkeletű elképzelések sorában egyvalami igaz: jellemzően olyanok választják, akik gyorsan nyelvvizsgát akarnak. Helga annak idején egyszer már nekiment a német középfokúnak, de hiába tanult rá keményen, hiába töltött közvetlenül a nyelvvizsga előtt hónapokat Németországban, nem sikerült. Az eset a kilencvenes években történt, amikor a „Rigó utcának” még monopóliuma volt a nyelvvizsgáztatás terén, Helga csoportjából senki nem ment át. A történtek hosszú időre elvették a kedvét a nyelvtanulástól. Amikor évekkel később az egyetemi diplomához kellett volna az „igazolt nyelvtudás”, akkor az angol nyelv mellett tette le a voksát. „Megbeszéltük a tanárral, hogy ősszel nyelvvizsgázom, de ő júniusban kiment Angliába. Én meg ott álltam, már megvolt a nyelvvizsga konkrét időpontja, és így egyetlen tanár sem vállalt el. Hiányzott az az intenzív három-négy hónap, amit le kellett volna nyomni, hogy sikerüljön a középfokú.” Ekkor került Helga látószögébe a lovári, mint lehetséges „alternatíva”. Mára túl van a sikeres nyelvvizsgán, további tervei nincsenek a lovárival, az idejébe nem fér bele, hogy foglalkozzon vele, pedig szívesen emlékszik a tanulás időszakára. „Pénteken volt a szóbeli nyelvvizsga. Szombat reggel úgy ébredtem, hogy hiányoznak Szabina órái.”

Lászlót szintén a felsőoktatás „terelgette” a középfokú nyelvvizsga és a lovári nyelv felé. Egyetemre készül, a felvételinél pedig sokat számítanak a papírral igazolt nyelvtudásért járó plusz pontok. „Az angollal hadilábon álltam, valami könnyebb kellett. Gondolkoztam az eszperantón, de a lovári elterjedtebb, sokan értik, jókat írtak róla.” A fiatalember édesanyjának lovári az anyanyelve, de ez nem számított, nem volt tényező a tanulni kívánt nyelv kiválasztása során. „Ez nem volt motiváció, otthon nem használtuk, feledésbe merült. Most már sajnálom, egyszerűbb lett volna a dolgom. Anyukám ha tud, segít a tanulásban, de sokat dolgozik, ápolónő a kórházban. De ha van ideje, átnézi a leckéimet.”

„Anita néninek fogadjunk szót, ő beszél cigányul!”

Helga egy optikai üzletet vezet, a vevői időnként észrevették, hogy a lovári szótárt a bolthelyiségben. Többen elcsodálkoztak, esetleg megjegyzéseket tettek. „Kérdezni szokták, hogy miért ezt tanulod, miért nem az angolt. Legszívesebben kiküldeném őket, semmi közük az egészhez, fogalmuk sincs, hogy én miért kezdtem el lovárival foglalkozni. Azt hiszem, sokan úgy tekintenek erre, mint egy kiskapura, azok számára, akik más nyelvet nem képesek megtanulni.” Pedig akármelyik nyelv elsajátításának százszor több hozadéka van, mint egy pecsétes papír. „A papám mindig mondta, hogy két nyelvvel két világot ismersz meg – emlékszik vissza Szabina. – Az idegen nyelvvel betekinthetünk az adott nép kultúrájába, gondolkodásába. Nyelvet tanulni tulajdonképp egy utazás.” Helga és László egyöntetűen mesélik, hogy igazi élmény, hogy megértik a buszpályaudvaron vagy a metrón hallott cigány beszédet. LL Juniornak van egy száma, amiben lováriul énekel – mondja Helga. – Bömböl a zene az autóban, én vele együtt éneklem, és értem. Nagyon jó érzés.”

András belső indíttatásból vágott bele a nyelvtanulásba. „Dunaszerdahelyen születtem, ott én is kisebbségi voltam. Amikor a fővárosba költöztem, akkor ez a nem elfogadás új volt, Szerdahelyen és Győrben, ahol később éltem, nem hallottam cigányozást vagy zsidózást. Éppen elég volt a szlovák–magyar el nem fogadással foglalkozni. A nagyapám meg nagyon szerette a cigányzenét. Sok apróság kezdett összeállni. Mindig is voltak nagyjátékfilmes ambícióim, elkezdett foglalkoztatni egy téma, amit egy cigány népmese, Az erdő anyja inspirált.” András szabadidejében utánanézett-utánaolvasott dolgoknak, és azon kapta magát, hogy egyre több cigány nyelvű verset, mesét próbál lefordítani, egyre jobban foglalkoztatja a cigány nyelv. „Kiköltöztünk Szentendrére, bekerült két hosszabb HÉV-utazás a napi rutinomba, ilyenkor próbáltam nyelvet tanulni. De nem haladtam, elkezdtem nyelvtanárt keresni. Nem volt egyszerű, mindenki a könnyen megszerezhető nyelvvizsgára volt beállítva. Aztán rátaláltam Szabina honlapjára, ami a cigány kultúráról is szólt.”

László a Nemzeti Közszolgálat Egyetem rendészeti szakjára készül, azt mondja, itt is lehet gyakorlati haszna a cigány nyelv ismeretének, hiszen emberekkel fog foglalkozni, és ha úgy adódik, akkor pozitívan hat majd a másikra, sok mindenen „átlendít” az anyanyelvi beszéd. Ezeket a gondolatokat Szabina megerősíti. „A legtöbben csak az egyetemi felvételi vagy a diploma miatt kezdenek neki, pedig lenne helye a cigány nyelv tanulásnak. Sok kisgyerek van ma is, aki nem beszél jól magyarul. Jó lenne, ha a tanító szakon végzettek rendelkeznének középfokú nyelvvizsgával, és az óvodában sem lenne hátrány. Pedagógus tanítványaim mesélik, hogy új időszámítás kezdődik, amikor az anyanyelvén szólnak a gyerekhez. Az egyikük elmondta, hogy egyszer cigányul beszélt az egyik tanítványához, aki csak tágra nyitott szemmel nézett rá, de utána az egész tanulás új alapokra helyezkedett. A gyerekek egymásra szóltak rá, ha az óráján valaki ťrosszalkodottŤ. Mondták egymásnak, hogy ezt ne csináld az Anita néni óráján, mert ő beszél cigányul.”

forrás: romnet.hu