Cigányok, akik akkor is bátrak voltak, amikor csak kevesen

Apja lovakat patkolt, ő már egy kormányzati hivatalt vezetett. Küzdött azért, hogy a roma gyerekek is óvodába járhassanak. Esztergályos végzettséggel megalapította a világ első cigány gimnáziumát. Kampány indult a Nemzetközi Roma Napon. Nemsokára plakátokon, filmekben és a közösségi oldalakon is találkozhatsz olyan roma emberek történetével, akik nagy hatással voltak a hazai cigányság sorsára. A Nemzetközi Roma Napon a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány olyan magyar romák sorstörténetét mutatja be kampányában, akik személyes helytállásukkal egész nemzetünknek példát mutattak.

Berki Judit – Oktatással a változásért

Fotó: KKETTK

Berki Judit óvónőként szeretett volna elhelyezkedni Bátonyterenyén 1982-ben, de – úgy meséli – kellett a hely a tanácselnök lányának, így végül – óvónői végzettsége ellenére – egy virágüzletet vezetett. Judit Kisvárdáról származik, ahol nagyapja még patkolókovács volt. Édesapja is a kovácsműhelyben dolgozott, egészen addig, míg elfogytak a lovak a környékről, és nem maradt munkája. A család ezért Budapestre költözött, Judit viszont kislánya asztmája miatt a vidéket választotta.

Gyermekfoglalkozásokat tartott, nevelőotthonban dolgozott, majd hét éven át vezette az ország első lakásotthonát, ahol a régi, nagy „hodályok” helyett kisebb, családiasabb otthonokban élnek a gyerekek. A rendszerváltás éveiben újra főiskolára járt, akkor kezdett gondolkodni a fennálló rendszerről. 2002-ben a kormány Romaügyi Hivatalának vezetője volt, ám, csalódottan állt fel a székéből.

„Egyszerű ember vagyok, aki érzékeny a társadalmi igazságtalanságokra” – mondja Judit, aki ma az ország egyik legjobban működő tanodahálózatát működteti Nógrád megyében. Azt csinálja, amit mindig is szeretett: gyerekek tanulását segíti.

Rézműves Mihályné – Az óvodában dől el minden

Fotó: KKETTK

Rézműves Mihályné, vagyis Lina néni indította el a hodászi cigány óvodát 1968-ban. Azt látta, hogy a roma gyerekek nem járnak óvodába, sokan közülük csak a cigány nyelvet beszélik. Úgyhogy Lina néni bevert pár karót, felhúzott rá pár zsineget, és játszani kezdett a srácokkal és lányokkal. Kitartásának köszönhetően nemsokára falak álltak a helyen, és elindult hivatalosan is az óvoda. 1979-ben Lina elvégezte az óvónőképzőt, így óvónőként dolgozhatott az általa életre hívott intézményben. „Megkapta a kinevezést, de nem lett mellé beosztott, nem cigány óvónő, mert hogy néz az ki, hogy egy cigány vezető fogja megmondani…” – mondta el egy interjúban lánya, Rézműves Melinda.

Az óvodás gyermekek szülei felé az általa bevezetett „nyitott pedagógiai módszert” használta, ami azt jelentette, hogy a szülők bármikor bemehettek, és megnézhették a gyereküket. A kicsik amellett, hogy megtanultak magyarul, megtartották az anyanyelvüket, és cigány nyelven énekeltek, verset mondtak, meséket hallgattak.

Az óvoda híre messzire eljutott – értekezletekre, konferenciákra hívták. És Lina ahol tudott, segített az embereknek a cigánytelepeken. Egy éve kísérték utolsó útjára.

Bogdán János – Esély a tehetségeknek

Fotó: KKETTK

Bogdán János mert nagyot álmodni: esztergályosból a világ első cigány gimnáziumát hozta létre. János szegény család hatodik gyermekeként született a somogyi Görgeteg szőlőhegyén. Esztergályosnak tanult, majd magyar-történelem, később filozófia szakot végzett.

1990-től Orsós Annával, Derdák Tiborral és Vörös Istvánnal négyesben kitalálták és megszervezték a Gandhi Gimnáziumot, ahol tehetséges cigány gyerekek tanulhatnak és mehetnek tovább egyetemre.

A Kádár rendszer többé-kevésbé arról szólt, hogy »ezeknek a roma embereknek olyanoknak kéne lenniük, amilyenek mi magunk vagyunk«. Maximum vasárnap valamilyen folklórtevékenység folyjék, táncoljanak, énekeljenek, danolásszanak, ahogy, ugye, a vérükben benne lenne. Mi viszont azt gondoljuk, hogy ez egy élő kultúra, amit művelni kell” – mondja egy korabeli felvételen.

1998-ban hívták a nagypolitikába, de Jánosnak a cigányság volt a szívügye, a helyi kisebbségi választáson mérettette meg magát. 1998-ban Solt Ottília-díjat kapott. 1999-ben autóbalesetben vesztette életét, négy fiút hagyva maga után. A Gandhiban azóta sok száz cigány fiatal szerzett érettségit.

A „30 éve szabadon” emlékév keretében megvalósuló kampányt április végéig követhetjük nyomon a fővárosi villamosmegállókban és a Facebookon.